Oldalunkon cookie-kat használunk, hogy még jobban Rád szabhassuk tartalmainkat, karrierlehetőségeinket. Részleteket itt olvashatsz.
A cikkből kiderül, milyen jó válaszokat adhatunk a kellemetlen interjúkérdésekre.
A kényes kérdések elkerülhetetlenek az állásinterjún, az ezekre adott válaszok ugyanis sokkal többet elárulnak rólunk, mintha csak néhány mondatban bemutatkoznánk. Kránitz Éva kiválasztási tanácsadó szerint a sikeres felvételi beszélgetés kulcsa a felkészülés, amelyhez tanácsai nagy segítséget nyújtanak.
Előfordulhat, hogy néhány hónapos, vagy akár éves szünet is kiolvasható önéletrajzunkból. Ennek oka leggyakrabban a gyermekvállalás és a munkanélküliség, de a szakember szerint tőlünk nyugatabbra nem ritka a kiégés ellen bevetett hosszabb szabadság sem. Bármilyen indokkal estünk is ki a munkából, fontos, hogy kihangsúlyozzuk, hogyan fejlesztettük magunkat ebben az időben, legyen szó szakmai tréningről vagy nyelvtudásunk felfrissítéséről. Ha az elmúlt hónapokat álláskereséssel töltöttük, semmiképp ne adjunk hangot elkeseredettségünknek, beszéljünk inkább a munkakör szempontjából releváns hobbinkról, vagy esetleges önkéntes tevékenységünkről.
A váltásra számtalan motivációnk lehet: nem jövünk ki jól a főnökünkkel, nem vagyunk elégedettek a fizetéssel, vagy sosem szerettünk ott dolgozni, de nem volt más választásunk, amikor elvállaltuk az állást. Kránitz Éva azonban azt javasolja, hogy semmiképp se tegyünk negatív megjegyzéseket a cégre, ahol dolgozunk, mert az minket is rossz színben tüntet fel. Inkább nézzünk magunkba, és találjuk meg a valódi okokat. Lehetséges, hogy változatosabb feladatokra vágyunk a napi rutin helyett, vagy egy stabil cégnél, anyagilag is megbecsülve látjuk a jövőnket, esetleg feljebb lépnénk a ranglétrán, netán egy motiváló közösségben szeretnénk folytatni a munkát. Egy várható leépítés, vagy a régóta tartó ingázás is jól indokolja álláskeresésünket. Fontos, hogy őszintén, megfontoltan válaszoljunk, mert ezzel az interjúztató szimpátiáját is megnyerhetjük.
Ez a kérdés több szempontból is „beugratós”. Egyrészt az érdekli az interjúztatót, hogy felkészültünk-e a cégből, ismerjük-e filozófiáját, eredményeit. Másrészt a válasz gondolkodásmódunkról, helyzetfelismerő képességünkről is sokat elárul. Elsősorban a saját szakterületünkön tájékozódjunk: foglaljuk össze az észlelt pozitívumokat, erősségeket, majd diplomatikusan tegyük hozzá előremutató javaslatunkat. Például méltathatjuk a cég weboldalának strukturáltságát, találati helyét a keresőben, majd megemlíthetjük, hogy néhány előnyösebb fotó milyen hozzáadott értéket jelenthet. Vagy beszélhetünk a vállalat szolgáltatásairól a versenytársak tükrében, és kiemelhetünk egy még hiányzó irányt, amely tovább erősítheti a cég piaci helyzetét.
A tanácsadó szerint ennél a kérdésnél nem az elkövetett hiba a lényeg, hanem a reakciónk, ahogy a helyzetet kezeltük. Röviden vázoljuk, mi történt, ki vette észre a figyelmetlenségünket, mit tettünk, miután realizáltuk a tévedést. Mondjuk el nyíltan, milyen következménye lett a hibánknak, kiket érintett, őket mikor tájékoztattuk, hogyan fejeztük ki sajnálatunkat, milyen kritikát kaptunk, hogyan reagáltunk rá, és a legfontosabb: hogyan javítottuk ki a hibát, illetve mit tettünk azért, hogy a jövőben elkerüljük a hasonló esetet. Igazán emberi arcunkat mutathatjuk meg, ha röviden megemlítjük, érzelmileg mennyire érintett meg bennünket ez a ránk nem jellemző figyelmetlenség.
Bár elsőre azt gondolnánk, hogy ennél a kérdésnél végtelen türelmünkről kell tanúbizonyságot tennünk, amelynek nyomán soha nem jövünk ki a sodrunkból, ez azonban egyértelmű tévedés. Olyan ember ugyanis nincs, akit ne lehetne felbosszantani, ezért bátran lehetünk őszinték, de tartózkodjunk a személyeskedéstől. Megemlíthetjük például, hogy azok a szituációk idegesítenek leginkább bennünket, amikor valaki kivonja magát a csapatmunkából, nem tartja be a határidőket, vagy alaptalan pletykákat terjeszt. Ilyen módon saját értékrendünket is nyomatékosíthatjuk.
Tartsuk észben a fentieket, válaszainkat gondoljuk át, fogalmazzunk nyíltan és egyszerűen.
