Összetartó csapat és motiváló légkör

interjú a HumanField junior HR-tanácsadóival

interjú a HumanField junior HR-tanácsadóival

A friss diplomás pályakezdőknek hatalmas kihívásokkal kell megküzdeniük. El kell dönteniük, mivel szeretnének foglalkozni, majd meg is kell találniuk a megfelelő munkahelyet hozzá. Ezután bele kell tanulniuk új szakmájukba, és be kell illeszkedniük egy idegen közösségbe. A HumanField munkatársai mindent megtesznek azért, hogy az új kollégák egy támogató, befogadó közegbe érkezzenek, és a lehető legkönnyebben menjen nekik a betanulás. Árendás Kata és Herczeg Zsófia mindketten a húszas éveik elején járnak, nemrég diplomáztak le, és helyezkedtek el a HumanField Vezető- és Specialistakiválasztással foglalkozó fejvadászcégnél. Friss tapasztalataikkal kapcsolatban kérdeztük őket.

Honnan és mikor érkeztetek a HumanFieldhez?

Kata: Én HR-t tanultam alap- és mesterszakon is, és nagy vágyam volt, hogy fejvadász legyek. Nagyon örültem, hogy egy piacvezető fejvadász céghez sikerült bekerülnöm. Február 1-jén kezdtem a HumanFieldnél, és azóta vagyok junior HR-tanácsadó pozícióban.

Zsófi: Én most kezdtem el az emberi erőforrás tanácsadó mesterképzést, és négy-öt hónapja vagyok a HumanFieldnél szintén juniorként.

Kata, azt mondtad, hogy mindig is nagy álmod volt, hogy egy fejvadász cégnél dolgozz. Hogyan fogalmazódott ez meg benned?

Kata: Az egyetemi éveim alatt egy multinacionális vállalatnál voltam gyakornok, de éreztem, hogy nem nekem való. Ugyanakkor ott ismerkedtem meg a toborzási folyamatokkal, amelyek felkeltették az érdeklődésemet, így született meg bennem az elhatározás, hogy fejvadász leszek.

Zsófi, te is tudtad, hogy fejvadász szeretnél lenni?

Zsófi: Én pszichológiát tanultam, de rájöttem, hogy nem biztos, hogy kezelni tudnám azokat az emberi problémákat, amelyekkel nap mint nap szembesülnék a munkám során. Viszont olyan munkát szerettem volna, ahol emberekkel kell foglalkozni. A HR nagyon érdekelt, és úgy gondolom, hogy ezen belül a fejvadászat az egyik leginkább emberközpontú szakma.

Kata, milyen előzetes várakozásaid voltak a HumanFielddel kapcsolatban?

Kata: Én pozitívan csalódtam, mert nagyon izgalmas és változatos munkát végzünk. Minden nap ezzel kelek, és ezzel fekszem, izgulok, hogy vajon ki fogadja el az állásajánlatot, ki nem, vagy hogy hogyan sikerül a jelöltem interjúja.

Zsófi, mit szeretsz a legjobban a munkádban?

Zsófi: Két dolgot is. Az egyik, hogy beszélhetek a jelöltekkel, megismerhetem a szakmai pályafutásukat. Ez nagyon érdekes a számomra. Elmondják, hogy jutottak el abba a pozícióba, amelyben dolgoznak, akár úgy, hogy egész más az eredeti végzettségük. Vagy elmesélik, hogy hány nyelven beszélnek, és hogy hogyan tudtak megszerezni ennyi tudást. A másik pedig az, amikor olyasvalakit tudok elhelyezni egy jó pozícióban, aki tényleg megérdemli. Egy jelöltem 25 évig dolgozott a régi munkahelyén, de egy leépítés alkalmával megváltak tőle. Amikor valaki nagyon tehetséges és kiválóan ért a szakmájához, de mégis elveszíti az állását, és végül sikerül elhelyezni, az szerintem nagyon jó érzés.

A HumanFieldnél hogy érzitek magatokat, milyen a légkör, milyenek a kollegák?

interjú a HumanField junior HR-tanácsadóival

Kata: Én nagyon jól érzem magam. Szerintem más helyeken általában nehéz pályakezdőnek lenni, mert egy olyan új közegbe kerülnek be az újak, ahol sok a „régi motoros”, akik gyakran kirekesztően viselkednek. De itt pont az a jó, hogy sok a fiatal, nagyon támogatóak a kollégák, és nagyon figyelnek arra, hogy mi pályakezdők is betanuljunk és beilleszkedjünk. Először egyénileg foglalkoznak velünk, utána pedig csoportos tréningeken veszünk részt. Nagy figyelmet fordítanak a csapatépítésre, így aztán nagyon jó a hangulat, és egy tényleg összetartó csapat jött létre. Sokat viccelődünk, nevetünk. Én nagyon szeretem, és nem gondolom, hogy bárhol máshol lehet ilyen jó légkör, mint itt. Ez tényleg kivételes.

interjú a HumanField junior HR-tanácsadóival

Zsófi: Már a betanulás is nagyon hasznosan telik. Olyan kiváló alapokat kapunk az első két hét alatt, hogy utána úgy tudunk csatlakozni a csapatunkhoz, hogy már van mire építeni. A tréningek is nagyon jók, mert a munkánk közben is előforduló helyzeteket gyakorlunk be és beszélünk meg. Ez egyrészt megkönnyíti a munkát, másrészt pedig jól összekovácsolja a csapatot.

Milyennek találjátok a munkakörnyezetet?

Kata: Egy tágas, modern belvárosi irodában dolgozunk, amit nagyon könnyű megközelíteni. Eleinte nehéz volt megszokni, hogy mind egy légtérben dolgozunk és telefonálunk, de rájöttem, milyen hasznos hallani a kollégákat, ahogy valakivel egyeztetnek. Így jobban tudjuk egymást segíteni, és sokkal szorosabb kapcsolat alakul ki a munkatársakkal.

Zsófi: Mi juniorok mind egy-egy csapatba tartozunk, amelyet egy-egy senior vezet. Az én seniorom szemben ül velem, így egy lépést sem kell tennem, hogy feltegyek egy kérdést, vagy elmondjam egy problémámat. A senioroknak nagyon nagy tudásuk van, és nagyon sok mindent át tudnak adni. Amikor hallgatom, hogy az én vezetőm, hogyan beszél telefonon egy jelölttel, csak ámulok és bámulok, és rengeteget tanulok tőle. Nagyon inspiráló számomra, hogy a seniorok is ugyanolyan lelkesek, mint a pályakezdők. Nem fásulnak bele a munkába, nem égnek ki. Mielőtt idejöttem, nem gondoltam volna, hogy lehet egy munkát sok év után is ennyire szívvel-lélekkel csinálni, de a HumanFieldnél kivétel nélkül mindenki lelkes tud maradni. Ezt nagyon jó látni, és rendkívül motiváló.

Mit tanácsolnátok egy olyan embernek, aki most éppen állást keres, és már kacsintgat a fejvadászat felé?

Zsófi: Én annak ajánlom kimondottan a HumanFieldet és magát a fejvadász szakmát, akiben van lelkesedés, kitartás, és aki szeret emberekkel foglalkozni.

Kata: Én azt mondanám, amit a felvételi interjúmon hallottam, hogy a fejvadászat egy nagyon szerethető szakma, de nem mindenkinek való. Szerintem, ha valakit érdekel, akkor próbálja ki, mert ha neki való, akkor szeretni fogja, ha pedig nem, az úgyis hamar kiderül. Én azt vettem észre, hogy akik itt dolgoznak, azok tényleg szeretik, amit csinálnak.