Oldalunkon cookie-kat használunk, hogy még jobban Rád szabhassuk tartalmainkat, karrierlehetőségeinket. Részleteket itt olvashatsz.
Tudatosabban építenek karriert, emancipáltabbak és nemzetközi tapasztalatokra vágynak az Y-generációhoz tartozó nők. Két egymástól független kutatás szerint sem helytálló az a vélekedés, hogy a családi szerepvállalás miatt jóval kevesebb a női csúcsvezető.
A korábbi generációknál ambíciózusabbak és képzettebbek az 1980 és 2000 között született, Y-generációba tartozó nők; magabiztosságban a brazil, az indiai és a portugál nők vezetik a rangsort, míg a japán, a német és a kazah nők a legkevésbé magabiztosak közé tartoznak – derült ki a PwC tanácsadó cégnek a nemzetközi nőnap alkalmából készített felméréséből.
A kutatásban 75 országban, 8756 nővel készítettek interjút a munkáról és a karrierről. Az eredmények szerint a megkérdezett, 1980 és 1995 született nők 53 százaléka a szakmai előmeneteli lehetőségeket tekinti a legvonzóbb munkáltatói tulajdonságnak. Majdnem ilyen fontos tényező számukra a versenyképes jövedelem és az anyagi ösztönzők, valamint a rugalmas munkaidő, amit a válaszadók 35 százaléka említett.
A felmérés szerint az Y-generációhoz tartozó nők közül a kétkeresős párkapcsolati modellben élők 66 százaléka a párjával megegyező vagy annál magasabb keresettel rendelkezik. Emellett az ilyen nők minél tapasztaltabbak, annál valószínűbb, hogy akár fő keresővé is válnak a kapcsolatban.
A kutatásból kiderül, hogy az Y-generáció esetében a munkahelyről való kilépés oka inkább a hiányzó előmeneteli lehetőség, mint a családdal való összeegyeztethetetlenség. A munkáltatóknak kezdettől fogva befogadó vállalati kultúrát és újszerű tehetséggondozó stratégiákat kell megvalósítaniuk, ha Y-generációs női munkavállalóikat meg akarják tartani.
A felmérés megállapította továbbá, hogy az Y-generációhoz tartozó nők minden korábbinál jobban igénylik a nemzetközi tapasztalatszerzés lehetőségét, 71 százalékuk kíván hazáján kívül dolgozni karrierje során. Mindemellett az Y-generációs nők azonnali, magas színvonalú, jövőbe mutató visszajelzést igényelnek, mégpedig – dacára a digitalizálódó világnak – inkább személyes megbeszélés keretében.
Nem kevésbé tanulságos egy ugyancsak friss és reprezentatív amerikai felmérés, amelyet a Harvard Business School (HBS; a világ egyik legjobb gazdasági egyeteme) több 25 ezer egykori diákjának megkérdezésével végeztek. A kutatás a jelenleg is aktívan dolgozókra főkuszlt, így a Bébibumm-generáció (49-67 évesek), az X-generáció (32-48 évesek) illetve az Y-generáció (26-31 évesek) képviselői szerepeltek benne. Az egyik levonható konklúzió az volt, hogy míg az egyetemet nemrég elhagyó Y-generáció tagjai számára érthető módon a karrier a legfontosabb, a másik két nagy korcsoportba tartozók számára a prioritások megváltoztak. Nők és férfiak számára nagyjából egyformán a munka/magánélet egyensúlyának megteremtése, a boldog és sikeres utódok felnevelése került előtérbe, valamint az, hogy visszaadják a társadalomnak, amit kaptak tőle (közösségi munka).
Nők és férfiak ugyancsak egyformán vélekedtek a szakmai előmenetellel kapcsolatban: nagyra értékelték a jelentőségteljes és beteljesedést nyújtó munkát, a komoly szakmai eredményeket és a fejlőpdési lehetőséget.
Az értékválasztásban szinte nem mutatható ki különbség, más azonban a helyzet, amikor a siker kerül szóba. Míg a férfiak 50-60 százaléka mindhárom nemzedékből azt felelte, hogy rendkívüli módon vagy nagyon elégedett a szakmai pályafutásával és a munka/magánélet egyensúlyának megteremtésével, a nőknek csak 40-50 százaléka vélekedett így. Ennek oka elsősorban az, hogy a nők közül jóval kevesebben töltenek be csúcsvezetői posztokat és kevésbé bíznak rájuk nagy felelősséggel járó feladatokat.
Fenti összefüggés nem meglepő a kutatás szerzői szerint, ám a friss adatok alapján megdől egy korábbi feltételezés. Több mint két évtizede tartja magát a nézet, hogy azért jóval kevesebb a női csúcsvezető, mert életük egy bizonyos szakaszában „kiszállnak”, hogy anyák lehessenek. Nos, a HBR kutatói azt az eredményt kapták, hogy az intézményben végzett nőknek csak 11 százaléka „szállt ki” önszántából. A megkérdezett magasan képzett, ambíciózus nők egyharmada azt felelte, inkább kényszerből szorult háttérbe a karrierje az életében, mert a szülés után visszatérve „kismamásították” a munkahelyén, és kisebb kihívást jelentő feladatokat kapott, amik miatt úgy érezte, jobb, ha a több elégedettséget nyújtó magánéletére koncentrál.
A kutatók arra is kíváncsiak voltak, tényleg azért kevesebb-e a női csúcsvezető, mert a gyermekvállalás miatt egy időre kiesnek a munkából, kevesbé hajlamosak utazni és egyéb téren is korlátozzák őket a családi feladatok. A válasz: nem, akárcsak a PwC fenti kutatása esetében. A nők családi szerepvállalása nincs összefüggésben a karrierjükkel. Kiderült, a férfi és női csúcsvezetők egyaránt sokkal inkább összehangolják a munkát a családi élettel, mint azok, akik a vállalati hierarchia alacsonyabb pozícióiban dolgoznak.
Fentiekből a kutatók nem akarnak messzemenő következtetéseket levonni, csupán azt jelentik ki, hogy a nők családi szerepvállalása és a karrier összefüggéseiről kialakult közvélekedés nem ad mindenre magyarázatot, további felmérések szükségesek.
